Dóri szülésfelkészítő 2021.06.01.

Dóri, aki Komplex szülésfelkészítőt is végzett nálam a párjával, 4 hónap után jutott el oda, hogy megírja szüléstörténetét (nem ritka ez :) melyet engedélyével most megosztok veletek. A legjobb, hogy hiába volt itt oxitocin, csak félig hatásos epidurál, méhszájlazító, gátmetszés, választott orvos helyett csak egy ügyeletes doki, de arra is várni kellett, és a csecsemősnővérek közül is csak egy volt értékelhető. Dóri mégis pozitívan élte meg az eseményeket, szerelembe esett kislányával, és mint majd olvassátok, újra és újra a férjével. Ha csak ennyit el tudunk érni a Kismama jógával és a Komplex szülésfelkészítőkkel, az több, mint amiről álmodni lehet! Nagyon sok boldogságot kívánunk, Dóri! :)
"Kedves Éva!
Már nagyon sokszor meg szerettem volna osztani veled az én szülési történetemet,ne haragudj hogy csak most sikerül.
Január 24-én, vasárnap este született meg végül a kislányom, Zoé, aki ma holnap már 4 hónapos lesz. Rettenetes, hogy milyen gyorsan megy az idő. :) Nem telt még el úgy nap, hogy ne adtunk volna hálát a sorsnak, hogy ez a kis csöppség minket választott, egyszerűen beragyogja az életünket. Igazi család lettünk, a férjem lenyűgöző apuka, azt hiszem ha újra bele lehet valakibe szeretni, akkor látva ahogy a kislányunkkal bánik, én újra és még mélyebben beleszerettem.:)
Na, de az a bizonyos szülés. Szombat este, 23án, viszonylag későn 22 óra körül kerültem ágyba, majd ezt követően éjjel negyed1kor elfolyt a magzatvíz. Fél2 körül már bent is voltunk a Honvéd kórházban, ahol megállapították, hogy szűk egy ujjnyira vagyok tág. Mivel elfolyt a magzatvíz, kaptam egy szülőszobát, ahova szerencsére a férjem is velem jöhetett. Rákötöttek az nst-re, ami 5 perces fájásokat mutatott, bár én szinte még nem éreztem semmit. A 7 órai ügyeletváltás során megjött a szülésznőnk, aki egy fiatal, kedves hölgy. Mivel nem tágultam, elkezdtem oxitocint kapni. Az ügyeletes orvos beszélt a választott dokimmal, aki közölte, hogy családi okok miatt nem tud bejönni (a 6 hetes kontroll alkalmával, a magánrendelésén értetlenül állt az előtt, hogy miért nem volt jelen, állítása szerint, soha nem szokott ilyet csinálni!).
Az első "igazi" fájások a reggel folyamán jöttek el, délelőtt kértem labdát (a férjemmel azt hittük éjjel mikor bementünk, hogy délelőtt már a kisbabánkat tartjuk majd a kezünkben) de sajnos nem éreztem jobbnak, a férjem masszírozott, ami kezdetben jól esett, de aztán már az sem. Délig bírtam a fájdalmat, aztán szóltam, hogy szeretnék epidurált. Nem így terveztem, de nem bírtam tovább. :) Délután fél1kor kaptam meg az elsőt, majd ezt követően 16 óráig még 2-őt. Mikor bekötötték az elsőt, elmondták, hogy az érzéstelenítés csak a szövetekre hat, az összehúzódásokat jóval enyhébben fogom érezni, azonban ha azok csontot is érnek, azzal sajnos nem tudnak mit csinálni, azt teljes valójában érezni fogom. Természetesen azon kevesek közé tartoztam, akinek egészen csontig hatolt a fájdalom (minden egyes összehúzódásnál elviselhetetlenül lefutott baloldalon a csipőcsontomtól a térdemig), leírhatatlanul fájt. :) :) :)16 óra után, még mindig nem voltam elég tág, ha jól emlékszem 4 ujj környékén jártam, Zoé feje még mindig nem indult lefelé. Ekkor egy utolsó próbaként méhszáj lazítót kaptam vitaminokkal kombinálva(pl k-vitamin). Ez körülbelül 18 órára hozta meg a kívánt eredményt (mivel az epidurál hatása már 16 óra előtt elmúlt, így onnantól kezdve nem csak a csontot erő fájdalmakat,hanem az összehúzódásokat is teljes valójukban éreztem).
A szülés megindulásakor utolsó próbatételkénk bejött egy eset az ambulanciára, amit az ügyeletes nőgyógyásznak kellett ellátnia, és mivel doktor nélkül nem lehet szülni, arra kért a szülésznő, ne nyomjak, meg kell várni a doktor urat. Végül 18 óra 52 perckor született meg a kislányom. A Honvéd kórházban minden első szülésnél van gátmetszés, így nekem is volt. A vajúdás során enni nem bírtam, a férjem egy fél szendvicsen kívül csak vizet és szőlőcukrot tudott belémnyomni.
Az aranyórát követően, a gyermekágyas osztályon, körülbelül egy-másfél óra elteltével már hozták is Zoét, aki onnantól kezdve végig velem volt. A csecsemős ápolók közül sajnos talán egy hölgy volt némiképp segítőkész csak a 3 nap alatt. :)
Rettent hosszú szülés volt, és az, hogy a sok megpróbáltatás ellenére mégis pozitívan gondolok rá vissza, az a férjemnek és a szülésznőnek köszönhető. Előbbi végig mellettem volt, ahol tudott ott segített, utóbbi pedig az egész nap folyamán kedves, figyelmes volt hozzánk, mindenről időben és teljeskörűen tajékoztatott bennünket, szeretettel fordult felénk (a második estén még meg is látogatott minket Zoéval :)).
Dóri :)"



Kövess minket a Facebookon